Ezzel a névvel fut a TV2-n hamarosan nyári szünetre távozó "celebetkifigurázó" szórakoztató műsor. Tetszik, mert jól szerkesztett, jól vágott, jó poénokat adnak a sztárfikázó sztárok szájába. Igaz, a műsor nekem a VH1-ről már ismerős, mintha egy ott futó show-t koppintottak volna le, de ez nem baj, mert jól sikerül a kopizás.

De akkor mi is a probléma vele? Hajdú Péter. Azaz nem probléma, ne tessék megsértődni, csak nem értem, hogyan kerül oda. Mert neki ugye fut egy műsora Esti Frizbi néven, most talán a Story TV-n, ahol celebjeinket faggatja mindenféléről. No. Itt a bibi. Hogyan kérdezheti mondjuk Fekete Pákót arról, hogy milyen élmény volt fellépni egy lakodalomban (kitalált példa), aztán pedig a saját műsorában komolyan vett vendéget kifikázni egy másikban? Én ezt nem értem. 

Megint itt egy választás. Megint letámadnak a színek. Narancs, vörös, kék, zöld plakátok, szórólapok, televízióhírdetések. Mindegyik szín licitál a másikra, igaz, mindegyik másképp. A vörös plakátok a kormány programját akarják magyarázni, ami szép dolog, mert elég sok változás történt az elmúlt hónapokban. Javaslatok jöttek, mentek, törvények születtek és haltak meg. Muszáj magyarázni. De miért most? Ez a szavazás nem erről szól, nem így kellene elfogadhatóvá tenni a nehezen emészthető döntéseket. A kékek is rosszul kampányolnak. Mert ők sem programot mutatnak be, amivel az EP-ben dolgoznának, hanem egy -a nagy pártok félelméből és az emberek csalódottságából megerősödött- párt ellen riogatnak. A narancsszínűek kampánya pedig már előrehozott választásokról álmodozik.

Nem erről kellene szólni egyiknek sem. Legalább Brüsszelben nem acsarkodni kellene egymással, elég az az Országházban is, Tisztelt Színeim, nem?